Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 

Aranyasszony

 
 

Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak.

 
 Az Aranyasszony a gyógyítás egyik legősibb képességével rendelkezik

Az aranyasszonyok hagyománya Kelet-Magyarországon maradt fenn legtovább, egészen a második világháború utáni időkig.  Az utolsó nagy aranyasszony a Nagyvárad környéki, határmenti tanyavilágban élt.  Életveszélyes karanténba is bement betegeket gyógyítani, 82 éves korában vezette utolsó, sokezredik szülését, és bármilyen erejű rontást le tudott venni bárkiről.  Az aranyasszonyok sohasem tanulták a gyógyítást, hanem az emberekben meglátták a betegséget és azt az okot, ami miatt a kórság kialakult. Ugyanígy a természetben kutatva képesek voltak megtalálni azt az anyagot és erőt, ami egy-egy betegség tényleges okát képes volt semlegesíteni az emberben. Az aranyasszonyokat a "sors" választotta ki.  Már fiatalon, anélkül, hogy bármit is tanultak volna a gyógyításról, súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegeknek adott egyszerű tanácsaiktól látványos, néha megdöbbentő gyógyulások történtek.

A női princípium

Az Arvisura egy részlete (Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.) egy szép hasonlattal jellemzi az asszonyokat, az asszonyi esszenciát:
 "Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A leg­nagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzé­sünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona arany­asszonynak fel kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyrö­ges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföld­nek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással."

 

 

 

 

 

[főoldal] [akadémia] [tanítók] [rendelés] [termékek] [akiket ajánlunk] [aktualitások] [kapcsolat]