Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak.
Az Aranyasszony a gyógyítás egyik legősibb képességével rendelkezik
Az aranyasszonyok hagyománya Kelet-Magyarországon maradt fenn legtovább, egészen a második világháború utáni időkig. Az utolsó nagy aranyasszony a Nagyvárad környéki, határmenti tanyavilágban élt. Életveszélyes karanténba is bement betegeket gyógyítani, 82 éves korában vezette utolsó, sokezredik szülését, és bármilyen erejű rontást le tudott venni bárkiről. Az aranyasszonyok sohasem tanulták a gyógyítást, hanem az emberekben meglátták a betegséget és azt az okot, ami miatt a kórság kialakult. Ugyanígy a természetben kutatva képesek voltak megtalálni azt az anyagot és erőt, ami egy-egy betegség tényleges okát képes volt semlegesíteni az emberben. Az aranyasszonyokat a "sors" választotta ki. Már fiatalon, anélkül, hogy bármit is tanultak volna a gyógyításról, súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegeknek adott egyszerű tanácsaiktól látványos, néha megdöbbentő gyógyulások történtek.
A női princípium
Az Arvisura egy részlete (Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.) egy szép hasonlattal jellemzi az asszonyokat, az asszonyi esszenciát:
"Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A legnagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzésünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona aranyasszonynak fel kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyröges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföldnek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással."